Azzal a nem titkolt céllal utaztunk idén sokadjára Miskolcra, hogy a múlt héten junior csapatunk által elszenvedett vereségért ezúttal felnőtt együttesünkkel vegyünk revánsot. Bár az első negyedet megnyertük, az már ekkor látszódott, hogy az ellenfél magasembereivel meg fog gyűlni a bajunk. A hazaiak rendre megtalálták középjátékosaikat, akik kihasználva rutinjukat remekül forgattak be bennünket a festékben, és szereztek könnyű kosarakat. Egy darabig tudtuk tartani a lépést riválisunkkal, azonban a második etap derekán fellazult a védekezésünk, és már nem csak bentről, hanem kintről, betörésekkel is megbüntették agresszivitásunk hiányát, és nyolcpontos előnnyel vonulhattak a félidei pihenőre. A fordulás után teljesen más mentalitásban léptünk parkettre. Kedvenceink mintha vért ittak volna, ízekre szedték a borsodiakat, úgy támadó, mint defenzív oldalon. Az ellen nem is bírta sokáig tartani a fiataljaink diktálta hatalmas iramot, totálisan szétestek és elkezdtek hibát hibára halmozni. Sorra szereztük a labdákat, amelyek után gyorsindításokból sikerült rengeteg könnyű találatot elérni, de felállt védelem ellen is megtaláltuk a lehető legjobb megoldásokat. Rendkívül intelligens, érett játékkal fordítottuk meg a találkozót és húztuk be végül újabb győzelmünket.
DVTK-Kecskeméti KC 63-78 (19-21, 27-17, 11-17, 6-23)
DVTK: ARAD 16, SIKORA 18, Eperjesi 8/6, Vörösházi, Vasas.
Cserék: Kundráth 5, Aldazabal 9, Schmidt 2, Bakos 5.
Kecskeméti KC: Burján 10/3, Révész S.13/3, Rácz 5/3, KÁLLÓ 13/3, FARKAS 20/6.
Cserék: Király 7/3, Fekete 2, Kurtz 8.