Vajon mi okozhatja, hogy egyszerűen nem tudunk permanensen teljesíteni? Hogyan lehetséges, hogy a felsőházi rájátszásban az eredménysorunk eddig pepitaszerűen alakult, egy kulturált és fegyelmezett mérkőzést általában rögtön egy pocsék, dekoncentrált összecsapás követett? Talán az ellenfelek minősége határozza ezt meg? Ne csapjuk be magunkat, itt már minden együttes egészen magas szintet képvisel. Esetleg a hazai pályának volna ekkora hatása játékunkra? Meglehet, de legutóbb a bivalyerős Szegedi KE ellen úgy sikerült szoros meccset játszanunk, hogy a tegnapi ütközethez hasonlóan egyszerűen képtelenek voltunk eljuttatni a gyűrűbe a labdát. Nos, a válasz egyértelműnek tűnik, ugyanis amíg a csongrádiakkal szemben teljes odafigyeléssel, a megbeszélteket szinte tökéletesen betartva emelt fővel szenvedtünk vereséget, addig az ELTE-BEAC vendégeként az rossz beidegződéseinkhez görcsösen ragaszkodva, a szünetekben elhangzottakat figyelmen kívül hagyva kapituláltunk. Az, hogy a budapestiek második sora is ekkora gondot okozott nekünk a pálya mindkét végében azért bántó, mert a húzóembereikkel ellentétben- minden tiszteletünk az övék- nem képviseltek kategóriákkal magasabb nívót. Beszédes adat, hogy a leghatékonyabb játékosaink csupán 27 %-kal céloztak mezőnyből. Természetesen ennél jóval többet tudunk, viszont amíg nem vagyunk képesek egy irányba húzni és mindenki a saját feje után akar menni, nem hajlandó elfogadni a segítséget, addig ehhez hasonló élményekben lesz részünk és nem tudjuk megtenni a következő lépést a megkezdett úton.
ELTE-BEAC Újbuda- Kecskeméti KC 86-41 (28-15, 17-10, 19-6, 22-10)
ELTE-BEAC Újbuda: Szabó II. 6/6, Gocsmann 11/3, Pusztai 4, Kovács 11, Angyal 13.
Cserék: Zana 7, Galántai 14/9, György 12, Szűcs 4, Király 2.
Kecskeméti KC: Farkas 6, Révész S. 3, Schlégl 8/6, Kálló 3, Burján L. 4.
Cserék: Burján B. 6/3, Király 6/6, Révész L. 5., Rácz, Fekete.