Az elmúlt időszakban egészen pazarul tettük a dolgunkat, felpörgetve kosárlabdáztunk. Nos, vasárnap ennek híre-hamva sem volt. Ami bosszantó, hogy az első három negyedben így is pariban tudtunk lenni az esélyesebb ELTE-BEAC Újbuda együttesével. Nekünk kérdés nélkül az agresszív, gyors játék az erősségünk, ellenben ha csak félgőzzel, kishitűen, önbizalom nélkül lépünk pályára, azzal gyakorlatilag megássuk a saját sírunkat az adott mérkőzésen. Ez alkalommal sem tudásban maradtunk el riválisunktól, hanem mentalitásbeli különbségek mutatkoztak a két csapat között. Schlégl Odi (7 p., 13 le., 2 sz., 3 kh., 2 b.) igyekezett húzni a mieinket, de ezen az estén eléggé egyedül maradt. Önmagunkat vertük meg azzal, hogy nem volt egy értékelhető leindításunk, hogy nem akartunk faultot kiharcolni, hogy meg sem közelítettük védekezésben az eddigi teljesítményünket. Meg kell értenünk, hogy a parketten nincsen pihenő, kötelező száz százalékon pörögni, és amilyen hamar csak lehet, el kell dönteni a találkozót, akár már a második-harmadik etap során is. Természetesen nem kell pánikba esni, nincsen nagy baj, viszont ezen az összecsapáson remekül kiütközött, hogyan nem tudunk nyerni. Hála az égnek azonban a sikerek kulcsa is itt lapul a zsebünkben, tisztában vagyunk vele, hogyan csikarjuk ki a győzelmeket. A varázsszó pedig nem más, mint az AKARAT.
ELTE-BEAC Újbuda-Kecskeméti KC 63-35 (14-9,17-10,13-12,19-4)
ELTE-BEAC Újbuda: ANGYAL 10, Nagy 5, VINCZE 6/3, György 4, MÉRÉSZ B. 16
Cserék: GALÁNTAI 9/3, JUHÁSZ 9, Kiss 4, Szakolczi.
Kecskeméti KC: Buzánczky 2, Kurtz 5, Kálló 2, Burján L. 8/6, Burján B. 6
Cserék: SCHLÉGL 7/3, Magna 4, Tasi 1, Mérész P., Nagy, Csomor, Balogh.